Őszintén szólva Montenegró után maradt bennünk valami hiányérzet.
Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy szokásunktól eltérően ezúttal visszatértünk egy már meglátogatott régióba, ha nagyon magamba nézek, hiányzott a „fölfedezés” vagy valami ilyesmi.
Nekiálltunk ezért törni a fejünket, hova lehetne még beszúrni egy hetet a nyáron.
A tervezési szempontok a következők voltak:
- lehetőleg legyen valami új (Albánia, Montenegró kiesett)
- legyen tengerpart – gondoljunk a fiatalságra (Szerbia kiesett)
- legyen a tengerpart közelében sok fölfedeznivaló (sajnos Bulgária kiesett)
- legyen olcsó, viszont ne legyen drága.
- legyen lehetőleg autóval megközelíthető.
Elkezdtük nézegetni a szállásokat az Adria keleti partján – a fentiek alapján Horvátországban. Mit mondjak, a négyes pontnak nem annyira feleltek meg az ajánlatok.
Próba-szerencse alapon áttértünk az Adria nyugati partjára. Az egy dolog, hogy a szállások többsége bizony drága volt, de leginkább tele az összes, hiába csúsztunk egyre délebbre, minimális árcsökkenést és szabad hely növekedést tapasztaltunk.
Vissza keletre, nézzük meg Görögországot! Pofátlanul drágának bizonyult…
Nade… nade… nade… akkor vetettünk egy pillantást az Égei tenger keleti partjára… Miért is ne? Távolságban annyival nem több, személyi igazolvánnyal mehetünk, aztán meg kalandot akartunk, vagy mi a fene…
Kérem szépen fantasztikus ajánlatokat találtunk! Jó minőségű wellnesshotelekben a görög, horvát, olasz árak töredékéért kínáltak szállást, hirtelen a bőség zavara tört ránk.
Ezt látva elkezdett nagyobb hangsúlyt kapni a távolság, az odaéréshez szükséges idő. Isztambul mondjuk egy ezres, azon túl egy-két-háromszáz kilométerre voltak ezek a csodás hotelek.
Nadeviszontazonban… Ha már ott tartunk, csak meg kéne nézni Isztambult is, há’ nem? DE! És így, lassan, lassacskán kúszott bele a gondolat a fejünkbe: legyen Isztambul! Látnivaló dögivel, tengerpart egy köpésre, a kaland garantált, a szállodaárak pedig teljesen mérsékeltek. Közlekedés? Hmm… kaland az élet. Vezettem már Párizsban, Athénban, Londonban (bal- és jobbkormányos autót egyaránt), nehogymár pont Isztambultól tojjak be…. Adjunk neki!
Foglaltunk egy szobát a CIP Hotelben, Bakirköyben, ami a térképen Isztambulnak tűnt, valahol az is, de belvárosnak semmiképpen sem nevezném. Itt töltöttünk egy bő hetet, hamarosan jövök a részletekkel és egy csomó képpel.
