Concorso d'Eleganza 2023, Cernobbio, első rész

2024. május 21. - orvoskozvetito

A balkáni hetek után ugorgyunk, jöjjön egy kis Észak-Olaszország, az is megér egy mesét!

A kiruccanás apropóját egy árukapcsolás jelentette: egyszerre tettünk kedvére Laci autómániájának és a család világfelfedező hozzáállásának.

Nézegettük a neten az elérhető távolságon belüli autóstalálkozókat és örömmel fedeztük föl a Comói tó partján megrendezett Concorso d'Eleganza rendezvényt, ahol az autócsodák mellett jutnak Odinak kastélycsodák, Atesznak meg hegyi ösvények is. All in one…

900 kilométer, erős egy délutánra, de nem akartunk sokat lecsípni sem az iskolából, sem a munkaidőből, úgyhogy az útra a péntek délutánt/estét szántuk.

A munkámból adódóan is nagyon sok szállásfoglalást intéztem már az elmúlt években, azzal a modellel viszont még nem találkoztam, amit a leccoi apartmanhotel képviselt. Nem fecsérlik a pénzt holmi recepció meg drága személyzet fönntartására, előzetesen megkértek, hogy egy elég nyavalyás és összetett regisztrációs rendszerben adjuk meg az adatainkat, szkenneljük be az útiokmányainkat, amiért cserébe ők majd elküldik a kapukódot, amivel bejutunk először a szállodába, aztán az apartmanunkba.

Az egyezségnek csak a ránk eső része teljesült, a nyitókódok hiányában hiába üldöztük telefonon egész délután a fogadóst, így aztán este tízkor teljesen reménytelen helyzetben álltunk a kapuban. (Fél nyolc után már csak automata vette föl a telefont azzal a dumával, hogy köszöni a hívásomat, de próbálkozzak inkább másnap reggel, hátha akkor jobban ráér… köszi…)

Ahogy ott sertepertéltem a szitáló esőben, törtem a fejem a legális bejutási lehetőségeken, érkezett egy párocska. Na, gondoltam, az ő kapunyitásuk oldalszelén bejutok az udvarba, onnantól meg majd lesz valahogy! Hát ez nem ment ilyen egyszerűen, szegények teljesen megijedtek tőlem, nem hitték el, hogy becsületes szándékkal szeretnék bejutni (hiszen akkor lenne kódom – há’ nem? DE!). Tragikomikus volt, ahogy ők nem mertek bemenni, én meg nem tettem meg azt a szívességet, hogy lelépjek. Ők adták föl! Benyomultam utánuk az udvarra, ha tetszett nekik, ha nem.

Ez viszont még messze nem volt egy megnyugtató fejlemény, hiszen személyzettel, pláne kulccsal továbbra sem sikerült összefutni, végül három, az udvaron dohányzó lánytól kaptam meg a fölvilágosítást: megmutatták, melyik apartman a személyzeté.

A kopogásra egy ideges öregasszony bújt elő, vagy ébresztettük, vagy a sorozata mellől ugrasztottuk, mindenesetre többször hangsúlyozta, hogy későn érkeztünk, és ráadásul minek… meg ilyesmi. Végre kaptunk kulcsot, elfoglaltuk az apartmant, közben a nyanya közölte, hogy az ébresztés ára 20 euró lesz… Mondtam neki, hogy hasta manana, van most elegem, hagyjon békén. Megegyeztünk, hogy másnap kapja a pénzét. Igazán nem mi tehetünk arról, hogy többet a színét sem láttuk – ha esetleg olvasná a bejegyzést, szóljon nyugodtan, megvan még a húsz eurója!

Reggel kényelmes tempóban kanyarogtunk át Cernobbioba.

Ahogy közeledtünk, úgy vált minden egyre szürreálisabbá – legalábbis a magunkfajták számára. Az autók… hát az autók, látjátok a képeket, már az út is ilyenekkel volt tele.

De a város, a környezet, az épületek… Az olasz arisztokrácia eleganciája, a villák, amik nem olyanok, mint a francia vagy a skót kastélyok, egészen más ízléssel építve és körbevéve… Kevés vagyok ahhoz, hogy leírjam. Innentől a képeké lesz a főszerep.

A képek a kiállított autókra koncentrálnak – én ezúttal Lacival tartottam, nem másztam hegyet, nem annyira néztem várost). Nagyon sokat fényképeztünk, a rendezés során úgy döntöttem, hogy nagyjából a négy helyszín szerint mutatom meg az érdekes képeket.

Az első „helyszín” mindjárt ki is lóg a sorból, ez az utca. A rendezvény két helyszínen folyt: az egyik volt a „plebsé”, a Villa Erba udvara, a másik pedig a Villa D’Este, a szuperexkluzív majdhogynem elzárt terület. A két villa közötti körülbelül másfél kilométeres útszakasz csodálatos terepe volt az autószpottereknek. Itt elsősorban videókat készítettünk, ezeket földobálom a youtube-ra, akit érdekel, ott meg tudja azokat nézni.

A villa Erba bejáratától (a szemfülesebbek ebből már rá is jöhetnek, hogy mi a kettő közül melyik rendezvényen vettünk részt) egy nagy füves térségre jutottunk, ahol voltak egyrészt hétköznapi használatra alkalmas, de azért különleges, sportos autók, ritka, egyedi oldtimer modellek, a múlt század első feléből származó kocsik és a villa tövében pályaversenyautók álltak.

A villa másik oldalán új és nagyon exkluzív ritkaságokat állítottak ki.

Ennek a térségnek a szomszédságában volt a BMW-liget. A BMW a 2023-as rendezvényt valószínűleg jó sok pénzzel támogatta meg, ők valamilyen szinten „díszvendégek” voltak, külön kiállítóterülettel – és az VIP-vendégeket is vadiúj 7-es BMW-kkel fuvarozták.

Volt mindezen túl egy csarnok és a vele szomszédos térség, ahol az aukciót rendezték, ahol az árverésre bocsátott autókat lehetett megnézni.

Szóval kezdjük az utcán:

Citroen Espace: