Az első komplett kotori napon mindjárt reggel a Szent János erődbe indultunk. Igyekeztünk, hogy megelőzzük a tömeget és a hegyek mögül följövő napot. Bár ahogy azt sejteni lehetett, annyira nem sikerült korán odaérnünk, mint terveztük, azért a fő cél megvalósult.

A leírások ijesztgettek, hogy micsoda embert próbáló mászás, meg micsoda kondi kell stb., minden különösebb probléma nélkül fölnyomultunk. Mondjuk a csúszós lépcsőfokok, párosulva a klasszikus hegyi túrázásra tervezett bakancsokkal… azok valóban okoztak néha gondot. Már ha gondnak nevezhető egy akkora orbitális seggreesés, amitől megremegtek az évszázados kápolna csodálatos ólomüvegei is, a körülöttünk lézengő turisták pedig a visszafojtott röhögés közepette átkozták magukat, amiért éppen elrakták a kamerát, így a felvételükkel ezúttal nem jutottak a Fail Army-ba... A panoráma (amúgy a seggreesésé is...) lenyűgöző volt, a képek magukért beszélnek.

ahogy caplatunk fölfelé, nyílik a táj ("Egyre feljebb furakodom, jaj, de magas ez a...")

csúcs

Délután strandoltunk. Kellemes, viszonylag zárt öblöt találtunk, jó hullámokkal, éppen jó mélységgel. Attilának különösen bejött, nagyszerűen érezte magát, és homokból némi kavicstámogatással meg is építettük a Matterhornt és a Drei Zinnent.