Gondoltuk, próbáljuk ki reggelire az albán pékművészetet, menjünk be egy reggelizőhely-pékségbe.

A szokásos dugóból hamarosan kivezetett a navigáció, de az örömöm nem tartott sokáig, mivel a forgalommentes utcák nem azért voltak forgalommentesek, mert az albánok hülyék, hanem mert ezek az utcák autóközlekedésre nem alkalmasak, ellenben igen szűkek, meredekek, és visszafelé nincs belőlük menekvés. Mire itt áttuszkoltam a Skodrit, kávéra már nem is volt szükségem.

A helyi népszokásoknak megfelelően pofátlanul leparkoltam egy valószínűtlen helyen (mindenki befoghatja, a busz is elfért mögöttem!!!), és bevonultunk az igen egyszerű pékségbe, ahol százféle finomság volt a pultokban. Nehéz volt választani, de a frissen facsart narancslére lecsaptunk. (Nevetséges áron adták…) Nem tudhattuk előre, mit akasztunk szegény asszony nyakába a reggeli csúcsforgalomban… hát kiderült, hogy a narancsfacsarás 100%-ban megújuló energiával történik, azaz kettévágja-facsarja-facsarja-facsarja-a másik felét is-facsarja-facsarja… és ezt nyolcszor meg kellett szegénynek ismételnie a három pohár narancslénkhez. Így sikerült, ez van. A finom reggeli után kivánszorogtunk a városból, és egy idő után már autóra jellemző sebességgel haladtunk a Kék Szem felé.

Öntözőcsatorna keresztezi a folyót (tiszta Hollandia... :-) )

Nem lehetett eltéveszteni, nagyon nagy, tele parkoló jelezte az úticélunkat, illetve az úticélunkhoz vezető séta kezdetét. A lányok elvetették a villanyrollerkölcsönzés lehetőségét, maradt a lábbusz kb 25 percen keresztül. Nem is volt ezzel nagy baj, de a hőség és a tűző nap kínzott kicsit; sok árnyékban nem volt részünk.

A Kék Szem csodálatos. Vitán fölül, de a látogatók tömege nehezen elviselhető, őszintén szólva sokat rontott az élményen. Megnéztük, bóklásztunk, fényképeztünk, de a folyamatos zsivaj és az tolongás hamarabb kiváltotta belőlünk a menekülési kényszert, mint előzetesen gondoltuk volna.

csodálatos érintetlen természet plusz turistákkal zsúfolt gyaloghíd	ez lenne maga a Kék Szem

A Balkán maga :-)

Irány a strand!

A cél a Lukova strand volt, Sarandától valami harminc kilométerre északra. Ez azt jelentette, hogy először vissza kellett menni Saranda külvárosáig, ott viszont, mielőtt elnyelt volna a dugó, egy elegáns jobbossal a tengerparti hegylánc keleti oldalán északra indultunk egy kellemes, kanyargós, látványos úton.

kamera vízszintesen	- kamera -10 fokos szögben

Az út egy idő után átvágott a hegyláncon, innentől a panoráma tengerpartivá és lélegzetelállítóvá változott. Közeledtünk, közeledtünk, de még mindig nagyon magasan voltunk, pedig a navigáció szerint már csak kevesebb mint két kilométer volt hátra a strandig. Hát ez a két kilométer nem volt nagyon egyszerű… Szűk, sziklás, kanyargós, meredek földúton kellett leereszkedni, de legalább volt sok kátyú. Megoldottuk, persze, de nem volt egy élményvezetés.

Ami viszont lent fogadott… Az csodálatos volt. Az előző nappal ellentétben itt az aprókavicsos parton TÉNYLEG nem voltak sokan, maximum pár tucat ember. Olyan is volt, amikor összesen nyolcan voltunk a vízben, abból négy fő a Lajó család.

A víz tiszta volt, a hullámok ideálisak, szóval megérte leküszködni magunkat.

Azt ilyenkorra már megszoktuk, hogy a vendéglőkben kifejezetten lassú a kiszolgálás, ezen a strandon viszont a pincérek mellett nagyon sok darázs is tüsténkedett a vendégek körül.

Ti tudtátok ezt? Én nem! Még Gjirokasterben mutatta a pincér a darazsak távoltartásának trükkjét: egy kistányérra kiszórt két-három evőkanálnyi őrölt kávét, azt meggyújtotta, és a füstjétől a darazsak hanyatt-homlok menekültek. Marha jó, nagyon praktikus, szipiszupi. Kár, hogy a lukovai strand darazsai nem ismerik ezt a módszert, egyáltalán nem zavarta őket a kávéfüst (lefogadom, hogy valójában élvezték!), csak gyűltek és gyűltek – azért amikor már fejenként nyolc darázs lepte a kajánkat, erősen megcsappant az étvágyunk, a személyzet pedig az együttérzését vállvonogatással fejezte ki, mondták, hogy ez ilyen, ez van… Mentünk is vissza a partra, de néhány szorgalmas dög (nem pincér, darázs!) oda is követett minket, főleg, hogy a lányokat idegesítsék. Elég hatékonyak voltak, mert egy idő után el is kellett indulnunk – persze, esteledett is lassan, de az nem esett jól, hogy a darazsak űztek el a strandról.

Született még néhány naplementés romantikus kecskés kép hazafelé menet, de nagyon nem húzhattuk az időt, másnap sűrű program következett!

        Stopposok (videóból kiragadott kép)