Ha valamiből, hát strandból bőségesen válogathatunk Sarandában és környékén. Sokat agyaltunk, hova menjünk, a fő szempont az volt, hogy legyen lehetőleg minél inkább néptelen és homokos.

Ennek örömére másfél dugóban töltött óra után kijutottunk egy zsúfolt, kavicsos-köves strandra (Plazhi i Pulëbardhës). Ezt még el is viseltük volna, de az erőszakos hullámok fél óra után menekülésre késztettek. Félre ne értsétek: szeretjük, ha hullámzik, azért tenger, vagy mi a fene, de itt keskeny volt a part, a tömeg miatt a tenger felőli részre szorultunk, ahova egyfolytában fölcsaptak a hullámok, újra és újra eláztatva mindenünket. A hab volt a tortán, hogy az ekkora hullámzás miatt szóba sem jött, hogy egy nyolcéves felszabadultan strandolhasson.

Mondom: fél óra kellett, hogy elszakadjon a cérna, és inkább válasszuk a caplatást vissza az autóhoz majd az újabb dugót, hogy tudjunk végre egy kicsit fürdeni is.

A sors és a navigáció egy „divatos” strandra vitt Ksamilba, ami tényleg homokos volt, kellemesek voltak a hullámok, viszont őrült nagy volt a tömeg, és két irányból két különböző (bár néha egyformának tűnő) divatos dübörgő diszkózene szórakoztatta a közönséget. Ráadásul itt már fizetnünk is kellett – de miután egészen idáig minden egyes alkalommal megúsztuk, ez kivételesen nem fájt annyira.

A legfontosabb, hogy minden körülmény közepette Attila élvezte a pancsolást, és ez pont elég volt. Meg az is, hogy fölfedeztünk egy vízbe állított óriáshintát, amin fényképezkedni lehetett. Atesz szerette volna kipróbálni egy hintázás erejéig. Oda is mentünk, ki is próbálta, én meg akkorát rúgtam a hinta víz alatti rögzítőgerendájába, hogy rögtön félig levált és vérezni kezdett az egyik lábujjkörmöm. Egy pár percig reménytelenül vadásztam valami elsősegélyhelyre, aztán inkább nekiindultunk a hazaútnak. Azt hittem, számomra a tengeri fürdéseknek ezennel vége.

Este még tettünk egy kört Saranda belvárosában, a parti sétányon - nézzük meg azt is közelről. Hát megnéztük, de olyan nehéz volt leparkolni és olyan sűrűn hömpölygött a tömeg, hogy ez sem vált végül egy feledhetetlen élménnyé.

Azt kell mondanom, hogy ez volt talán a nyaralás „legkevésbé kiemelkedő” napja…

belvárosi bunker, invázió esetére