Ez a bejegyzés majdhogynem egy homeexchange reklám. Ilyen módon nyaralunk évek óta, és olyan helyekre jutottunk el, amik amúgy valószínűleg vagy egyenesen kimaradtak volna a szórásból, vagy minimum sokkal később kerültek volna sorra. (Puglia, Ardeche, Belgium, most Dánia, de Magyarországon belül is utaztunk már így.)

Aki nem ismerné: a dolog lényege leegyszerűsítve, hogy lakást cserélünk egy partnerrel, és a nyaralásunkat az ő otthonában töltjük. Az a szlogen, hogy "élj úgy, mint egy helyi". Namost ez így elég hülyeség, mivel nem azért megyek oda, hogy úgy éljek, mint egy helyi, hanem mondjuk nyaralni. A másik oldalról ahhoz, hogy úgy éljek, mint egy helyi, olyan jövedelemmel kell rendelkeznem, mint amilyennel egy helyi rendelkezik, és ez... szóval izé, itt még nem tartunk, főleg ha Dániáról és Belgiumról beszélünk... 

Szóval Dánia... Két régi álmom is megvalósult. Az egyik Legoland, amiről először a nyolcvanas években olvastam az egyik Búvár Évkönyvben. Nyilván más fogott meg benne gyerekként és más most, hogy a gyerekeimet vittem, de tény, hogy megfog.

Egyiptom	... ez is	Pók (nem tudom, mennyire jön át, egy nagy dög, nagyobb, mint egy ember
elnokök	...és törzsfőnök	a kisfiú és a boszorkány (meg a macska!)
kedélyes családi vacsora	valahol (Nyugat-)Európában	óratorony

A másik álmom, hogy amikor egy piros lámpához közeledek, az ne szívasson és leckéztessen, hanem vegye észre, hogy jövök és váltson szépen zöldre (például, hogy ha nem muszáj, ne kelljen a fékeket használva megállnom, álló helyzetben üzemanyagot fogyasztanom és az autót nulláról fölgyorsítva fölösleges üzemanyagot égetnem). Namost ez Dániában így megy! Hihetetlen, utópia és döbbenet. Hát ezt tényleg meg lehet csinálni...

Egy jól kitalált, biztonságos, rendezett csodavilág. Itt még a fekvőrendőr sem rúg egy olyat a futómű alá, hogy kiessen a fogtömésem, egyszerűen csak kicsit meghintáztatja az autót, majdhogynem fejcsóválva, hogy "figyelj már oda, hülyegyerek..." Minden működik, minden jól működik.

Az azért mondjuk jellemző, hogy amíg Tarantóból hazaérve egy baromi vicces és népszerű beszámolót tudtam írni, mivel az ottani élet érdekes és vicces szituációkat szül folyamatosan, most semmi ilyesmivel nem szolgálhatok. A legviccesebbet Attila mondta, de az annyira inkorrekt politikailag, hogy nem vagyok elég punk itt kiírni...

Hazafelé az autópályán elhaladtunk az éjszakai hamburgi teherkikötő mellett. Na, hát azok a fények... Önmagában egy élmény.

Az utazás kellemetlenül és zaklatottan kezdődött, miután különféle hosszas és drága szerelések után végül az indulás reggelén csak cserben hagyott az autóm. Akkor még volt egy kisebb, abba hirtelen átcuccoltunk - nyilván redukálva a csomagmennyiséget, és szaladtunk Dabasra, hogy elkérjük a szüleim új és megbízható autóját. (A kisöreggel nem mertünk nekiállni a dán útnak.) Szerencsére a szüleim megértették a bajunkat, megkaptuk az Opelt és a tervezetthez képest sok óra késéssel elindultunk... Bécsbe, mert oda érkezett Odil repülőjárata, ő ott csatlakozott hozzánk. Ez megtörtént valamikor késő délután/kora este, aztán irány észak! Reggel négyre meg is érkeztünk.

A szállásunk Fredericia városában volt, a Jütland-félsziget délkeketi részén, Fyn szigetével szemben. Naná, hogy a tengerpart felfedezésével kezdtük a nyaralást. (Miután kialudtam az előző nap káoszát, idegeskedését és az egész éjszakán át tartó vezetést.)
Tudtam, hogy nem jöhetek úgy haza, hogy ne úsznék egyet valahol a dán vizeken. Persze csontig hatoló hideg volt a tenger, de nem hagytam magam, mint az ernya dánok, akik csak a parton pancsoltak, én megmutattam, hogy bennem vér folyik, és beúsztam vagy kétszáz méterre.

A baj az volt, hogy csak akkor jöttem rá, hogy az ernya dánokat nem ám a hideg víz riasztja, hanem az, hogy ők már tudják egy ideje, hogy ez a tengerszoros, a Kis-Belt Minden Skandináv Medúzák M0-ása, Állandó Péntek Délutáni állapotban. Ilyet utoljára a Spongya Bobban láttam. Igyekeztem persze kifelé, de nem elég gyorsan, jól összecsipkedtek a dögök...

Jártunk mindenfelé, kihasználtuk az időt: (a teljesség igénye nélkül) voltunk az Universe tudományos játszóparkban, Ribében, a legrégebbi dán városban és mellette a viking skanzenben, az Egelskov-kastélyban Fyn szigetén, a nyugati parton a Tirpitz-múzeumban, nyilván Legolandben, Koppenhágában, sőt még a svédországi rokonsághoz is beugrottunk. A továbbiakban közzéteszem az akkori beszámolóimat, sajnos sokkal kevesebb a fényképpel illusztrálva, mint amennyire emlékeztem...

a Jütland-félszigetet Fyn-nel összekötő híd

Szóval az Universe tudományos park... Alig fért bele egy napba, annyi mindent összehoztak itt a látogatók kedvéért. 

Rám a legnagyobb benyomást egy nagy böhöm kék kocka tette. Monumentális látvány. az oldalain folyamatosan vízfüggöny folyik lefelé, ez önmagában szédítő, valószínűtlen látvány. kb. mint egy bolygókészítő műhely...

Belül egy spirál alakban felfüggesztett járda vezet az épület tetejéig. Felfelé haladtunkban először egy jégbarlangon megyünk át, aztán egy szobában vulkánkitörést élünk át, majd villámszimulátor következik, és amikor fölérünk, a spirál közepébe lenézve egy megvárhatjuk egy gejzír kitörésének szimulációját. Néhány perc alatt az általános természetföldrajz több vastag szeletéből is életszerű ízelítőt kapunk.

Hangos, monumentális, magával ragadó, Dánosan kreatív.

Az Egelskov-kastély Fyn szigetén. Ez megint egy nemsemmi hely. Először is játszóterek minden gyerekkorosztálynak, aztán lombkoronaösvény, pedálos gokart pálya, motorkerékpár-múzeum, Falck-múzeum (ez főleg tűzoltóság, de úgy vettem ki a tájékoztatókból, no meg a járművekből, hogy valamilyen szinten mentőszolgálat is), egy Drakula-sír (mondjuk ez szerintem kicsit méltatlan volt a hely színvonalához), veteránautó-múzeum, XVIII-XIX. századi eszközök és mesterségek múzeuma, két bejárható, múzeumnak berendezett kastély, egy régi játék múzeum és vagy nyolc különböző tematikájú kert virágokkal, labirintusokkal, haszonnövényekkel (tiszta Franciaország), modern szobrokkal. Fájdalmasan drágán, de teljesen érthetően drágán.

Kívülről egy pajta. Belépek, és a képembe bámul egy F104-es Starfighter vadászrepülő. Miiiii???? És tényleg... Amiről gyerekkoromban sokat olvastam, amiket mindenféle típuskönyvekben nézegettem, és egyszer csak ott állok mellette, minden figyelmeztetés nélkül, hozzá szabad érni és nem illan el.

A bal oldali képen egy Fiat X I/9. Én az utóbbi harmincöt évben lassan beletörődtem, hogy ez úgyis csak autóskártya-lapként létezik (hengerek száma: 4, végsebesség: 170, fogyasztása: 7,7 l/100 km, többre nem emlékszem...) Erre itt van, és tényleg...

A valós méretű Ferrari Testarossán nem lepődtem meg, arról (fölényesen...) tudtam, hogy tényleg létezik, de a Maserati Boránál már billegett a léc, mostanáig olyat csakis a Kolibri könyvek "Autók 2" c. kötetében láttam a Jaguár és a Lamborghini között.

Külön pirospont, hogy bár nem tökéletesen típushűen, de a megtévesztésig hasonlítóan egymás mögé állították Brett Sinclair Aston Martinját és Danny Ferrariját a "Minden lében két kanál"-ból.

És ez csak az, amire emlékszem... Mi volt még ott... Sajnos nem tudtam többet fényképezni, végig az államat kerestem, folyton leesett.

Den Gamle By Aarhusban. Egy szóval azt mondanám, skanzen. Bővebben: időutazás. Kezdünk a XIX század elején, majd ugrunk az 1920-as évekbe, aztán az 1970-es évekbe. Minden tökéletes, mint Dánia. Az utcákon korhű ruhába öltözött emberek. A mesterségek szépen megjelenítve. A pék korabeli péksüteményt süt. (Viszont bankkártyával lehet nála fizetni! :-)) Rám a legmélyebb benyomást a hetvenes évek tették például a híradástechnikai bolttal, ahol videomagnók voltak, nagy böhöm színestévék, amiken éppen Nyugat-Németország-Hollandia vb-meccset közvetítettek, no meg a különböző társadalmi osztályok lakásai, amiket korhűen rendeztek be. Volt ott egyszerű polgárlakás, nyugdíjas otthona, vak művész otthona, egy hetvenes évekbeli kommuna lakóhelye, jazz-bár, könyvesbolt, élelmiszerbolt, és (amennyire én azt meg tudtam állapítani) tökéletesen mindez tökéletesen, dánosan, autentikusan.

Az egyik lakás konyhájában éppen tett-vett egy nő, látom, tepsit vesz elő a sütőből. Háhá, mondom, végre lebuktatok: műanyagsüti!!! És nem! Igazi, frissen sült csokis süti készült el éppen, meg is kínált, ettem is, össze is csokiztam a kezem. Agyrém...

Viking skanzen Ribe külterületén. Van nekije egy (számomra legalábbis) hogy is mondjam... sajátos hangulata. Amikor ott voltunk, szerintem nem volt egész húsz fok, de legalább fújt a szél, ezért ha esett egy kicsit, azt vízszintesen tette, kb. vízpermet formájában. (Vakáción a Mézga család...) A skanzen lakóit (mert olyanok is voltak) igazi vikinghez méltón egyenesen felvillanyozta, hogy a hőmérséklet fagypont fölött van, és ezt kihasználva sokan végre boldogan közlekedtek mezítláb a faluban.

Úgy saccolom, legalább százan lehettek, minden korosztály, a csúszómászó csecsemőtől fölfelé.

A hangulathoz nagyon sokat tett hozzá a rengeteg kis tábortűz. Az épületekben is, ahol a füst, amennyire lehetett, a tetőn ment ki, de mivel Dániában voltunk, ezért a füst is tudta a dolgát, úgyhogy a korhű hangulat kedvéért nagyobbrészt szépen megült a házak belsejében, ahol egyébként autentikusan sötét volt, és viccen kívül nagyon érdekes volt látni, ahogy a sötét, füstös épületekben tettek-vettek a kézművesek, ahogy 1200 évvel ezelőtt is.

A vásártéren szemtanúja voltam, ahol egy kis csapat skandináv türelemmel gyújt tüzet hagyományos eszközökkel. Sokat küszködtek, de a végén sikerült nekik. Nem engedték meg maguknak a gyufa vagy az öngyújtó luxusát. (Amit szerintem a dánok amúgy kb. luksus-nak írnak, valami babonás rettegést éreznek az x használatával szemben.)

Egyszer kaptam rajta egy kézműveslányt egy gyors sms ellövésén...

Ha kicsit letértünk az ösvényről, hamar az Ideglelés világában találhattuk magunkat...

	Sanyiiiii... Sanyikám!!! Az Öreg Patásnak ezúttal kéznél volt a bicskája...

Kis dementor-feeling a bejáratnál...

Látványos lovasbemutató az izlandi lovakkal.

Ribe, a legrégebbi dán város

Egy kis Viborg

Kolding

Egy érdekes élmény volt az itteni játszótér.

Először is volt neki egy nyitvatartási ideje. Amikor ez elérkezett, érkeztek mindenféle dolgozók, akik a különböző sufnikat kinyitva egy rakás gyerekjátékot vettek elő és osztottak szét a várakozó gyerekeknek.

A kresz-pályán helyi pedálos kisautókkal, kisbiciklikkel nyomulhattak a gyerekek, a felnőttek grillezőfelszerelést kaphattak, rendelkezésre bocsátották a csónakokat (tán még vízibicikli is volt...) És mindez ingyen, a város kontójára.